Mire számíthatsz?

Sulinkban a legfőbb cél a zenei közösségépítés. Minél több lehetőséget szeretnénk biztosítani tanulóinknak, hogy tapasztalatot szerezhessenek a zene világában, akár hobbi vagy komoly szinten zenélnének. Egyénre szabott tananyag. Bármilyen életkorban, tudási szinttel kezdhetsz. Koncert, tábor, stúdiógyakorlat, workshopok, előadások, zenekari mentorálás… Számtalan lehetőség, de semmi nem kötelező.

A technika elsajátítása mellett kiemelt szerepet kap:

  • Zenecentrikus dobolás
  • Dob helyes megütése, dinamika- és energiaszintek (adott stílushoz igazítva)
  • Improvizáció
  • Dalszerzés dobosként

Ismerd meg oktatóinkat

Tarcsai Ádám

Hoffer Gergely

Dobtanár

Hoffer Gergely

[Needle Jim]

Dobos családban nőttem fel, ezért szinte mióta az eszemet tudom, a zene veszi körbe az életem. 7 éves korom óta dobolok, és szerencsém volt több alkalommal is színpadra lépni már kiskoromban is. 15 évesen zenész barátokkal alapítottam egy zenekart, ezáltal megismerkedtem a dalszerzés folyamatával is. Jelenleg a Needle Jim zenekar dobosa vagyok, és már több nagyobb fesztiválon is sikerült fellépnünk (pl.: Volt, Strand, Sopronfest).

Emellett a Kőbányai Zenei Stúdióban tanulok, ahol a magyar könnyűzenei színtér legjobbjaitól tanulhatok. Főként a rock és a funk határozza meg a stílusom, de szeretek más műfajokból is meghatározó elemeket belecsempészni a játékomba. Nagy hatással volt rám John Bonham, Jeff Porcaro, Steve Jordan, Chad Smith. Mai napig kedvenc zenekarom a Parliament-Funkadelic, sokat inspirál a zenéjük, és majdnem minden mai zene  meghatározó alapjaként tekintek rájuk. Célom az élő hangszeres zene újra mainstreambe kerülése, amelyhez elengedhetetlen a kőkemény groove dobolás.

Ezen gondolatok mentén szeretném a tanítványaimat is terelni.

Dobtanár

Tarcsai Ádám

[Tre Lunatic]

“2001-ben ismerkedtem meg a Rockzenével a baráti társaságomon keresztül, és megfogott a dob mint hangszer. Előtte nem nagyon vett körül a zene komolyabb formában, viszont egyik pillanatról a másikra ösztönszerűen tudatosult bennem, hogy én zenélni akarok, zenekart akarok, és elkészítettem első saját dobszerkómat, mindenféle otthon talált tárgyakból. Idővel egyre jobban szélesedett a zenei skálám, rengeteg zenét hallgattam és koncertfelvételt néztem, ami hihetetlen nagy inspirációt és lelkesedést adott.

Aztán megismerkedtem Hoffer Péterrel, aki Rúzsa Magdi zenekarának dobosa és oszlopos tagja, de akkor még a Moby Dick zenekar dobosa volt. Elkezdtem járni hozzá tanulni. Peti adta nekem a következő hatalmas lökést. A hangulat és a közeg, amit megteremtett az iskolájában, nagyon nagy hatással volt rám és az összes tanulóra. Az, hogy volt lehetőségem vele megismerkedni és nála tanulni, maximálisan megalapozta a mostani életem, bátran mondhatom, ha ez nem történt volna meg, a NewSkool sem lenne most.

Az első hatalmas élményem az volt, hogy pár év tanulás után elkezdtem Petit helyettesíteni a Moby Dickben. Míg ő más produkciókban vett részt és koncertütközések voltak, én mentem helyette. Tudni kell hogy hatalmas Moby Dick rajongó voltam. Az, hogy a kedvenc dalaimat egy színpadon játszhattam 5-6 éven keresztül az egyik kedvenc zenekarommal, leírhatatlan érzés volt. Mindamellett, hogy a Moby Dickkel volt lehetőségem koncertezni, nagyon megfogott az, amit Peti csinált az iskolában. A közösség építése, a tanulói koncertek, maga a tanítás szépsége is nagyon megfogott. Kitűztem magam elé azt a célt, hogy én részt szeretnék venni egy ugyanilyen közegben, ha lehetőségem lesz, tanárként is.

Aztán ahogy telt az idő, szinte egy álmom vált valóra, hogy elkezdhettem tanítani, többek közt a Hoffer Dobiskola fertőszentmiklósi tagozatát is vihettem. Aztán elkezdtem Budapesten tevékenykedni zeneileg, és egy idő után úgy hozta az élet, hogy már fel kellett költöznöm. Elindítottam Peti iskolájának mintájára Budapesten egy hasonló dolgot.

Próbáltam, és a mai napig próbálom hűen azt adni a tanároknak és a diákoknak, amit Tőle kaptam. A lehető legjobb tudásom szerint próbálom a lehető legmegfelelőbb közeget és oktatást nyújtani a tanítványaimnak, hogy ők is érezhessék ugyanazt, mint mikor én a Hoffer Dobsuli tanulója voltam.”